Állatkás mese rímekbe szedve

Egyszer volt hol nem volt, volt egy barna medve,
ment-ment az erdőben málnát keresgetve.
Meglátott egy bokrot az erdőnek a szélén,
ám szembejött a tigris. -Na ki nevet a végén?
A medve erős állat, hatalmas a mancsa,
a tigris meg egy nagyon ravasz fajta macska.
A maci málnát kívánt és egy kicsi halat,
a tigrisnek meg a barna most jókora falat.
A málnabokor mögül előbújt egy róka,
-hogy a tigris kiszemeli,nem gondolta volna.
Ám a róka is ravasz, csakúgy, mint a tigris,
nála ravaszabb állat az erdőben nincs is.
Nem sokáig tanakodott, futásnak eredt,
csakhogy lába hamar földbegyökerezett.
Váratlanul a farkas jelent meg éhesen,
rákiáltott a rókára: "megeszlek édesem!"
De mint említettem, a róka igen ravasz,
kapóra jött neki, hogy mindjárt itt a tavasz.
Így szólt a farkasnak: "idefigyelj komám!
Csukd be a szájadat és ne nézz olyan bután!
Elmondok egy titkot! Bent az erdő mélyén
kisnyulak születnek a mai napnak végén.
Ha meghagyod életem, megoszthatom veled,
hogy hol találod őket, megmutatom neked."
Habozás nélkül belement az ordas,
hisz több nyuszi laktatóbb, mint ez a kis borzas.
Induljunk hát akkor, mert besötétedik,
szemem az éhségtől kikerekedik.
Elindultak csendben, mint két igaz barát,
el is felejtették azt a sok-sok csatát,
mit az évek alatt egymás ellen vívtak,
csak arra gondoltak, ma este meghíznak.
Ám sunyi kis tervük nem maradt titokban,
a bagoly kifülelte és vitte a hírt nyomban
kedves barátjához,-a nyúl apukához,
hogy jönnek a ravaszdik az összes porontyához.
A nyúl okos állat, több se kellett neki,
családját nyomban elköltözteti.
Átmentek a hídon a patakon túlra,
ám a kisnyulakkal ez igen nagy túra.
Mondta nyuszimama a nyuszipapának,
ha ránk talál mégis ez a két gonosz állat,
én már többet sajnos nem tehetek,
a fáradtságtól menten összeesek.
A bagolynak erre biz' volt egy remek terve,
neki barátja a nagy-nagy barna medve.
Az erdő széléhez odarepült nyomban,
tudta,hogy a medve a tigrissel ott van.
Ők már megbékéltek, a tigris nem volt éhes,
a maci is jobban örült a málna csemegének.
Elmondta a bagoly, hogy segítség kellene,
hamar-gyorsan mindketten a patakhoz menjenek.
-Mit akarnak ezek? Kérdezték csodálva.
Megenni a nyuszikat? Hát hogy a csudába?
Segítünk persze, csak mutasd az utat!
-Oké, szólt a bagoly, szedjétek a mancsokat!
Mentek ahogy tudtak a sűrű erdőben,
hogy odaérkezzenek kellő időben.
Közben a ravaszdik rájöttek,
a nyulak nemrégiben más helyre költöztek.
Nyomukat a földön izgágán szagolták,
az utat egyrecsak gyorsabban taposták.
Ám gyorsabbnak bizonyult a tigris és a medve,
felszólalt a nyuszi: "ez ám a szerencse!
Ez a két nagy állat a híd előtt őrt áll,
nem lesz a ravaszdik szájában ma szőrszál!
Elfáradtunk a nagy költözésben,
úgyhogy ha nem gond, lepihenünk szépen.
Köszönjük bagoly a te kedvességed,
amikor tehetjük megháláljuk néked.
Odaért a róka és a farkas a hídhoz,
ez a találkozás igen-igen kínos.
Tudta a róka, nem lesz ma lakoma,
ballagjunk el innen drága farkas koma!
Holnap reggel megküzdök majd veled,
most a fáradtságtól leesik a fejem.
Ám a történet boldogan végződött,
az állatok között barátság képződött.

2012.03.02.

 

Oldal: Állatkás mese rímekbe szedve
Szicska - © 2008 - 2024 - szicska.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat