Szicska

Ezt a honlapot azért hoztam létre, hogy versikéimet mindenki megnézze :)

A legszebb nap az életemben


2012. január 6,

életemben eddig a legboldogabb nap.

Világra jött végre, kire oly régóta vártam,

a 9 hónap alatt türelmetlenné váltam.

Erről az időről írnék bővebben,

bizton állíthatom,  ez alatt bölcs lettem.

Az első 4 hónap nem volt könnyű,

minden, mit megettem, kijött. - Ez szörnyű!

11 kilóval lettem kevesebb,

mivel az étel nekem jól nem esett.

De aztán a kocka igen nagyot fordult,

azután a gyomrom állandóan kordult.

Még éjjel is, mikor a mosdóba kimentem,

a szájamba egy csokit a fiókból betettem.

A tükörben mindig nézegettem magam,

hogy napról-napra nagyobb lett a hasam.

A harmadik hónapban a doktor úr tudatta,

hogy a kicsi babám fiú, - az ultrahang mutatta.

Nagyon örültünk a hír hallatára,

bár nem válogattunk a gyermekünket várva.

Csak egészséges legyen, ez az egy, mi számít,

ki e helyzetben mást mond, szerintem az hárít.

Kiválasztottuk nemsoká nevét,

így, hogy már tudtuk a nemét,

bár először Dávidoztuk,

de aztán áhítoztunk,

hogy minden ünnepe egy kupacban lenne,

így lett végül a fiunk neve Bence.

A harmadik hónapban történt még más dolog,

éreztem, hogy Bence baba a hasamban mocorog.

Ahogy a pocakom egyre domborodott,

kis keze és lábacskája ki is dudorodott.

Kérdezte a Balázs: „Hát ez nem fáj neked?

El nem tudom képzelni, milyen érzés lehet!”

De nem fájt, sőt élveztem,

hogy a kicsi babám mozgását éreztem.

Havonta kellett menni ultrahangra,

mi Bence növekedését mindig megmutatta.

A vizsgálatok előtt izgatott voltam,

bíztam benne mindig, hogy magzatom jól van.

Szerencsére minden rendben volt vele,

nődögélt a teste és a kicsi feje.

Telt-múlt az idő, vissza nem volt már sok,

de nem tudtam még, milyenek a fájások.

A doktor úr mondta a 38. héten,

üljek le a székre és figyeljek rá szépen!

„Bár január 16-ra vagy kiírva Szilvi,

az ultrahangnak 100%-osan nem lehet hinni,

lehet 1 hét múlva, de lehet, hogy már holnap

szülni fogunk, úgyhogy szedd össze motyódat!”

Ebbe a holnapba beleéltem magam,

hogy indulunk szülni, tudtam már biztosan.

Mondtam is a Balazsamnak,

ám Ő nem akart hinni a szavamnak.

(Ja, a 7. hónapban az én szerelmem

egy karika gyűrűvel lepett meg engem.

Természetesen egyből igent mondtam,

felhúzta az ujjamra hamar, - azon nyomban.)

Aztán eljött az a holnap, mit annyira vártam,

este fájni kezdett a hasam és a lábam.

A Balázsnak étterembe támadt kedve menni,

de én mondtam „NEM! Ma szülni megyünk, ennyi!”

Csak nevetett rajtam, de rám hagyta, hogy jól van,

csak szóljak, hogy mikor és indulunk nyomban.

Néztük a tévét és észrevettem hamar,

hogy fájásaim közt nincsen időzavar.

Kedvesem azért még bepróbálkozott,

hogy csak elfeküdtem az oldalam, attól sopánkodok,

-de nem, akkor én már tudtam,

hogy itt van az idő, szülni megyünk – mondtam.

Összekaptuk magunk és elindultunk szépen,

Mezőszilasig cammogtunk, amikor megkértem,

hogy legyen olyan kedves és taposson bele,

mert különben a kocsiban születik gyermeke.

Nemsoká odaértünk a szülészetre,

az ajtóban persze nem volt nővér - egy se,

így hát becsengettünk, hogy jöjjön már valaki,

jött is a doktor, - egy igen idős hapi.

Megvizsgált és azt mondta nekem,

egyhamar biztosan nem fogom gyermekem.

Erre eléggé elkeseredtem,

a fájdalom már uralta a testem.

Egy szobában a Balázzsal lehettünk ketten,

mondta is a betanult szövegét menten,

mit én tanítottam be még otthon Neki,

hogy mikor vajúdok, ezt ismételgeti!

„Ügyes vagy szívem, büszke vagyok rád!

Nemsoká meglesz a mi pici babánk!

Nagyon jól csinálod, kérlek hidd el nekem,

hamarosan megszülöd gyermekem!”

De szavai sajnos nem segítettek,

a fájdalomtól bizony nyafognom kellett.

Kértem a szülésznőt, csináljon valamit,

de elkeserített, még nem tehet semmit.

Mondta, esetleg zuhanyoznom lehet,

a hasamat locsoljam, az talán jót tehet.

Közben a Balázsnak megejtette szépen,

nem lesz itt ám szülés, maximum csak délben!

Ez éjjel 3-kor nagyon szíven ütött,

mivel a fájdalom 5 órája gyötört.

Ám a meleg víz úgy látszott jót tett,

mondták a Balázsnak, azonnal öltözhet,

merthogy nemsoká szülni fogok,

ettől Ő majdnem összerogyott.

Hívták Bata doktort, ki megérkezett hamar,

csakhogy kijelentése kissé összezavart,

azt mondta szülünk, 1 röpke óra múlva,

de nekem túl soknak tűnt az az 1 óra.

Mondtam a Balázsnak, jelentse ki Neki,

most azonnal szülök, nem várok reggelig!

Erre a doktor úr azt felelte: „jól van,

ha így szeretnéd Szilvi, toljad akkor mostan!”

Innentől az események felgyorsultak nagyon,

hamarosan Fodor Bence feküdt a hasamon.

Testem hőjével én melengettem,

a boldogság uralkodott akkor el felettem.

Édes kisfiamat a karjaimban tartva

így lett január 6 életem legboldogabb napja.

2012.03.05




Weblap látogatottság számláló:

Mai: 3
Tegnapi: 2
Heti: 3
Havi: 7
Össz.: 7 557

Látogatottság növelés
Oldal: A legszebb nap az életemben
Szicska - © 2008 - 2024 - szicska.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »